Gajtan
 | A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Gajtan, illetve Gajtani. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk. |
| Gajtan | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Albánia |
| Megye | Shkodra |
| Község | Shkodra |
| Alközség | Gur i Zi |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna |
|
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 03′ 23″, k. h. 19° 34′ 20″42.05638889, 19.5722222242.056389°N 19.572222°EKoordináták: é. sz. 42° 03′ 23″, k. h. 19° 34′ 20″42.05638889, 19.5722222242.056389°N 19.572222°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gajtan falu Albánia északnyugati részén, Shkodra városától légvonalban 5, közúton 8 kilométerre délkeletre, 200–300 méteres dombok közötti patakvölgyben fekszik. Shkodra megyén belül Shkodra község, azon belül Gur i Zi alközség része. Fő nevezetessége a határában található régészeti helyszín, amely az újkőkor óta emberi hajlékul szolgáló barlang mellett egy erődített vaskori illír település romjait is magában foglalja.
Története és régészeti leírása
A modern falu határában található, 1962–1963-ban feltárt Gajtani-barlang az i. e. 6000 körül élt újkőkori ember számára szolgált hajlékul, aki csont- és kovaeszközeit hagyta az utókorra.[1] A bronzkor végéig lezárult indoeurópai vándorlás(wd) során kelet-európai jövevények telepedtek le Gajtanban is.[2] A vaskor korai szakaszában (i. e. 1100–500) protoillírként azonosított, a cetinai kultúrához(wd) kötött népesség a domboldalon teraszokat alakított ki, és ezeken építette fel sárral tapasztott fakunyhóit. Bár településük ekkor még nem volt erődített, a sírjaikban talált fegyvermellékletek arra utalnak, hogy társadalmuk csúcsán a harcosok álltak. Településüket Selim Islami(wd) és Hasan Ceka tárta fel az 1960-as években.[3]
A vaskor későbbi szakaszában, az i. e. első millennium közepén került sor a település masszív kőfallal való megerősítésére. A 4–5 hektáros területet övező, 3,5 méter széles ciklopfalat szabálytalan terméskövekből emelték úgy, hogy a nagyobb kövek között maradt hézagokat kisebb kövekkel töltötték fel. Tornyokat nem építettek, csupán két gyalogkapu törte meg a városfal vonalát.[4] A fallal közrezárt területen a korai vaskor örökségeként továbbra is sárral vagy agyaggal tapasztott fakunyhókban laktak, így egyes elméletek szerint nem annyira saját agglomerációs szerepkörrel rendelkező lakóhelyül, mint inkább veszély esetén a környék köznépének védelmet nyújtó erődítésül szolgált.[5] A gajtani városfal és a lakóépületek együttese az albán régészettudományban gyakran hivatkozott tipológiai példájául szolgál az i. e. 5–4. században magaslatokra épített, erődített protourbán illír településeknek.[6] A feltételezések szerint Gajtan egyfelől a labeátok kisebb erődítéseinek sorába tartozott, amelyek mintegy gyűrűszerűen vették körbe fő településüket, Szkodrát (Rrenc, Kratul, Gajtan, Beltoja, Bushat, Ganjolla), másfelől az Alsó-Drin völgyében húzódó út állomásainak egyike volt (Beltoja, Gajtan, Marshej, Rosuja, Shoshan).[7] Az utolsó illír király, Genthiosz uralkodása alatt (i. e. 189/181–168) megkezdték Gajtan további megerősítését, de az erődítési munkálatok befejezetlenek maradtak.[8]
Jegyzetek
- ↑ Jacques 2009 :4.; Ceka 2013 :21.
- ↑ Ceka 2013 :47. Vö. Korkuti 2013 :259.
- ↑ Ceka 2013 :32., 47., 50.
- ↑ Cabanes 1988 :196.; Wilkes 1992 :130.; Jacques 2009 :26.
- ↑ Cabanes 1988 :196.; Wilkes 1992 :127.
- ↑ Pollo & Puto 1981 :5.; Wilkes 1992 :130.; Jacques 2009 :26.; Korkuti 2013 :64., 107–108.
- ↑ Wilkes 2006 :172.; Ceka 2013 :171.
- ↑ Ceka 2013 :221.
Források
- ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
- ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
- ↑ Wilkes 2006: John J. Wilkes: The significance of road-stations for the archaeology of Albania in the Roman era. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 169–176. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301
