Vinçenc Prennushi

Vinçenc Prennushi
Született1885. szeptember 4.
Shkodra
Elhunyt1949. március 19. (63 évesen)
Durrës[1]
Állampolgárságaalbán
Foglalkozása
  • ferences szerzetes
  • római katolikus főpap
  • publicista
  • költő
Főpapi címei
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallásarómai katolikus egyház
SzerzetesrendKisebb Testvérek Rendje
SzentelőkGiovanni Battista della Pietra (főszentelő)

Hivatalsapai püspök
Hivatali idő1936–1940
ElődjeZef Gjonali
UtódjaGjergj Volaj

Hivataldurrësi érsek
Hivatali idő1940–1947
ElődjePjetër Gjura
UtódjaRrok Mirdita (1992-től)

Hivataldél-albániai apostoli kormányzó
Hivatali idő1946–†1949.03.19.
ElődjeLeone Giovanni Battista Nigris
UtódjaIvan Dias (1992-től)

Vinçenc Prennushi aláírása
Vinçenc Prennushi aláírása
  • Catholic Hierarchy
  • A Wikimédia Commons tartalmaz Vinçenc Prennushi témájú médiaállományokat.
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Boldog Vinçenc Prennushi (Shkodra, 1885. szeptember 4.[2] – Durrës, 1949. március 19.[3]) albán ferences szerzetes, római katolikus főpap, publicista, költő, néprajzi gyűjtő. A ferences rend shkodrai tartományfőnöke (1929–1936), sapai püspök(wd) (1936–1940), majd durrësi érsek (1940–1947), 1946-tól ezzel együtt a Dél-albániai apostoli kormányzóság apostoli kormányzója is volt. A kommunista állampárt börtönében fejezte be életét. Korában népszerűek voltak hazafias költeményei, emellett jelentős népköltészeti gyűjtést végzett az észak-albániai hegyvidékek törzsei körében. Albánia vértanúinak(wd) egyikeként Ferenc pápa 2016. november 5-én avatta boldoggá.

    Nevének gyakori írásváltozata Vinçenc Prenushi vagy Vinçenc Prendushi.[4]

    Életútja

    Alapiskoláit szülővárosában, a jezsuiták xaveriánus(wd) kollégiumában fejezte be.[5] Filozófiai és teológiai tanulmányait külföldön végezte, a salzburgi, halli, kalterni és bozeni kolostorokban. 1908. március 25-én szentelték fel pappá.[6] A lelki szolgálat mellett szenvedélyesen gyűjtötte a hegyvidéki albán törzsek népköltészeti alkotásait.[7] Emellett tevékeny résztvevője volt szülővárosa közművelődésének. 1917-ben a Posta e Shqypnis (’Albániai Hírhozó’), 1922-től 1924-ig a Hylli i Dritës (’Hajnalcsillag’), 1923-tól 1924-ig az Ora e Maleve (’A Hegyek Szelleme’) szerkesztésében működött közre, majd csaknem húsz éven keresztül volt a Zâni i Shna Ndout (’Szent Antal Hangja’) című katolikus folyóirat szerkesztője.[8]

    1929-től 1936-ig a ferences rend shkodrai tartományfőnöke volt, majd 1936. március 19-én sapai püspök(wd) lett.[9] 1940. június 26-án a durrësi főegyházmegye érsekévé nevezték ki.[10] Kortársai visszaemlékezése szerint megjelenésében alázatos és erényes ember volt, aki nagy tiszteletnek örvendett az albániai katolikusok körében.[11]

    A második világháború lezárultával, 1945 májusában a hatalmat magához ragadó Albán Kommunista Párt főtitkára, Enver Hoxha megbeszélésre hívta Shkodra érsekét, Gaspër Thaçit(wd) és Prennushi érseket. Kérését, hogy alakítsanak önálló, a Szentszéktől elszakadó, de az államhoz és a párthoz hű albán katolikus egyházat, a főpapok visszautasították, majd 1945 szeptemberére egyházi tanácsot hívtak össze.[12] Ez már elegendő indokul szolgált a pártvezetésnek ahhoz, hogy az észak-albániai katolikus klérus ellen forduljon. Az állambiztonsági szervezet, a Sigurimi(wd) 1947. május 19-én letartóztatta Prennushit is. A vizsgálati fogságban embertelenül megkínozták, majd 1947 novemberében a durrësi katonai törvényszéken sorra kerülő perében népellenes tevékenységért húsz év elzárásra és kényszermunkára ítélték. A gyötrelmek és az elhelyezési körülmények megviselték az egyébként is gyengélkedő, asztmás és szívbeteg Prennushit, aki végül 1949. március 19-én a börtönkórházban halt meg.[13]

    A népköztársaság börtöneiben és kivégzőosztagai előtt életét vesztett harmincnyolc római katolikus papot, köztük Vinçenc Prennushit, Ferenc pápa 2016. november 5-én Shkodrában Albánia vértanúinak(wd) nyilvánította, és valamennyiüket boldoggá avatta.[14] Emléknapja november 5.

    Munkássága

    Észak-albániai népköltészeti gyűjtéseinek eredményét az osztrák régész és történész, Carl Patsch(wd) adta ki 1911-ben Szarajevóban Kângë popullore gegnishte (’Geg népdalok’) címen.[15]

    1924-ben Shkodrában jelent meg Prennushi geg dialektusban írt verseskötete Gjeth e lule (’Levelek és virágok’) címen. A kötet hatvanöt költeményének egy része hazafias, a ferences költőktől szokatlanul harcias húrokat penget, a Rilindja(wd) korszakának szokásos tematikájával: az Oszmán Birodalom terjeszkedése ellen harcoló Szkander bég 15. századi hőstetteit, valamint a hazáért, az albán zászlóért tett véráldozatot dicsőíti, vagy éppen az albán táj szépségeit, a haza és a honfitársak szeretetét énekli meg lírai erővel. Prennushi hazafias versei népszerűek voltak, különösen közkedvelt volt Grueja shqiptare (’Az albán nő’) című, még 1918-ban írt verse, amelynek hősnője lázas igyekezettel hímzi az albán nemzeti zászlót, amely végül szemfedőjévé lesz. A kötet másik részében Prennushi vallásos és filozófiai versei olvashatók. A katolikus albán költészeti hagyományok tipikus témái köré szövődő – a keresztre feszítésről, Szűz Máriáról, Assisi Szent Ferencről szóló – költeményeknek a hangvétele többnyire melankolikus és töprengő. Némelyik versében a költő az élet hiábavalóságáról elmélkedik.[16]

    Jegyzetek

    1. santiebeati.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2024. március 19.)
    2. Elsie 2010 :366.; Elsie 2013 :369.
    3. Elsie 2010 :366.; Elsie 2013 :369.
    4. Elsie 2013 :369.
    5. Elsie 2010 :213.
    6. Elsie 2010 :366.; Elsie 2013 :369.
    7. Elsie 2010 :366., 424.; Elsie 2013 :369.
    8. Elsie 2010 :366.; Elsie 2013 :369.
    9. Elsie 2005 :151.; Elsie 2010 :366.; Elsie 2013 :369.
    10. Elsie 2005 :151.; Elsie 2010 :366.; Elsie 2013 :369.
    11. Elsie 2010 :366.; Elsie 2013 :369.
    12. Pearson 2005 :441.; Jacques 2009 :450.
    13. Réti 2000 :236.; Elsie 2005 :152., 162.; Jacques 2009 :450–451.; Elsie 2010 :277., 366.; Elsie 2013 :369.
    14. Kathleen Naab: 38 martyrs of 20th-century Albania declared blessed. Zenit – The World seen from Rome (2016. november 8.) (Hozzáférés: 2019. november 21.) • Martyrs killed in odium fidei under communist regimes in eastern Europe. newsaints.faithweb.com (Hozzáférés: 2019. november 30.) arch
    15. Elsie 2005 :152.; Elsie 2010 :366.; Elsie 2013 :369.
    16. Elsie 2005 :151–152.; Zavalani 2015 :212. • Vö. Elsie 2010 :366.; Elsie 2013 :369.

    Források

    • Elsie 2005: Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315  
    • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
    • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
    • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
    • Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
    • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
    • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  
    Nemzetközi katalógusok
    • WorldCat: E39PBJdMh3WghH6D8v94Wq4g8C
    • VIAF: 45113300
    • LCCN: n98046679
    • ISNI: 0000 0000 3355 0667
    • GND: 119497077
    • SUDOC: 144807602