Vermesy Péter

Vermesy Péter (Brassó, 1939. május 19. – Heidenheim an der Brenz, 1989. december 17.) erdélyi magyar zeneszerző.

Életrajza

Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Zenei Líceumban végezte (1956), a Gh. Dima Zenekonzervatóriumban zeneszerzés tanszakon, Jodál Gábor és Sigismund Toduţa növendékeként szerzett diplomát (1962), ugyanott nyerte el a zenetudományok doktora címet (1983) a reneszánsz polifónia témában írt dolgozatával.

1962–63-ban a kolozsvári Állami Bábszínház zenei munkatársa, 1963–84 között a Gh. Dima Zenekonzervatórium adjunktusa. 1968-ban Gau­deamus-ösztöndíjjal hollandiai tanulmányúton járt. 1985-től Németországban élt, 1987-től Heidenheim an der Brenzben volt tanár.

Heidenheimben halt meg 1989. december 17-én, a romániai változásokat megindító temesvári események idején. Felesége Gerburg, gyermekei Kati, András, Anna Németországban élnek.

A maglódi Vermesy Művészeti Iskola három tanárát tanította: Tóth Istvánt, Kostyák Attilát és Könczei Árpádot.

Munkássága

Vermesy Péter az 1960-as, 1970-es, 1980-as évek jelentős erdélyi magyar zeneszerzője, aki alkotói életművén túl nagy hatású pedagógus is volt.

Zeneszerzői életművében sajátos módon ötvöződnek a népi zenekultúra Bartók által közvetített hatásai, a kifinomult mesterségbeli tudás és kora modern törekvéseinek nyelvi és formai újításai.

Zenéjének talán legjellemzőbb vonása, hogy dallamainak, ritmusainak forrása csaknem minden esetben a magyar nyelv (esetenként tájnyelv) zenéjében, ritmikájában keresendő. Vermesy ugyanis hallatlan kreativitással bontotta ki és alakította zenei motívumokká a beszélt nyelv akusztikáját és különleges karakterizáló erejét. Partitúráiban gyakori, hogy a hangszerek "emberi hangon" szólalnak meg, "párbeszédük" emberi viszonyokat jelenít meg.

Vermesy nem túl nagy, de egységes életművet hagyott hátra. 4 szimfóniája, kamaraszimfóniája, kamara-zenekari ciklusai, zongoraművei, kórusai és Ördögváltozás Csíkban című vígoperája kiérlelt stílusjegyeket mutat. Kivételes zenei humora és iróniája összetéveszthetetlenné teszik művészetét, és ezt a 20. század második felében kevesen mondhatják el magukról.

Vermesy alkotói tevékenysége mellett rendkívüli felelősségérzettel fordul a zenei köznevelés és zenepedagógia irányába, és pedagógiai munkássága máig irányadó normarendszert eredményez, amely jól illeszkedik az erdélyi magyar zeneoktatás hagyományaihoz, és eközben megteremti a pedagógiai munka és az alkotóművészet egységét. Neves barátja, Szilágyi Domokos költő szövegeire pedagógiai célzatú gyermekdal-sorozatot komponált, és hangszeres művei között is megjelenik néhány gyerekeknek szánt darab.^[1]

Eközben lelkesen részt vállal az erdélyi magyar falvak kórusmozgalmának megszervezésében. Zeneakadémiai oktatóként pedig nagy gondot fordít tanítványai felelősségérzetének, elkötelezettségének fejlesztésére. Elmondhatjuk, hogy a Vermesy tanítványok mindegyikének hitvallásává vált az igényes, anyanyelvű zenei nevelés gyakorlata, s csaknem mindegyikük jelentős szakmai eredményeket ért el a maga területén.

Fontosabb művei

Zenekari művek

• Kamaraszimfónia
• 2. szimfónia
• 3. szimfónia
• Zenekari szvit
• Musica buffa

Opera

• Ördögváltozás Csíkban

Kamarazene

• Trio, vonósnégyes

Zongoraművek

• Szonatina
• Nénia

Kórusművek

• Szilágyi Domokos verseire – Pimpimpáré (gyermekkórusok)
• Virágének

Emlékezete

Maglódon Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola viseli a nevét.

Jegyzetek

Források

• Selmeczi György: Vermesy Péter (magyar nyelven). altisk-maglod.sulinet.hu. [2013. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 13.)

• Vermesy Péter életrajza az arcanum.hu-n
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  

Kapcsolódó szócikkek

• Zeneírás Erdélyben
• Óvónőképzés Erdélyben

További információk

• Németh G. István: Vermesy Péter; Mágus, Budapest, 2006 (Magyar zeneszerzők)