Nino Ferrer

Nino Ferrer
a Sanremói Dalfesztiválon (1970)
Életrajzi adatok
Születési név	Nino Agostino Arturo Maria Ferrari
Álnév	Nino Ferrer
Született	1934. augusztus 15.[1][2][3] Genova
Származás	olasz
Elhunyt	1998. augusztus 13. (63 évesen)[4][2] Montcuq
Házastársa	Kinou
Gyermekei	Mia, Arthur
Iskolái	Saint-Jean de Passy
Pályafutás
Műfajok	pop, rock, jazz, R&B, soul
Aktív évek	1959-1998
Hangszer	énekhang
Tevékenység	énekes antropológus énekes-dalszerző
IPI-névazonosító	00010109552 00010072746
Hangminta
Mirza
Nino Ferrer weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nino Ferrer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nino Ferrer (Genova, 1934. augusztus 15. – Montcuq, 1998. augusztus 13. vagy 1998. augusztus 14.) olasz származású francia énekes, dalszerző. Nino Ferrer több mint 200 dal dalszerzője, énekese.

Pályafutása

Nino Ferrer Genovában született, de élete első éveit Új-Kaledóniában töltötte, ahol apja mérnökként dolgozott. Jezsuita vallási oktatása Genovában, majd a Párizsban tartósan elidegenítette az egyháztól.

1947-től etnológiát és régészetet tanult a Sorbonne-on, amellett a zene és a festészet iránt is érdeklődött.

Tanulmányai befejezése után teherhajón dolgozva beutazta a világot. Amikor visszatért Franciaországba, a zene mellett döntött. Legjobban James Brown, Otis Redding és Ray Charles zenéje hatott rá.

Nagybőgőzni kezdett Bill Coleman New Orleans Jazz Orchestrájában. Lemeze 1959-ben jelent meg először. Basszusgitáron játszott a Dixie Cats két 45-ös kislemezén. Szólóénekelést Nancy Holloway javasolt neki, akit Ferrer kísért. 1963-ban rögzítette saját első kislemezét (Pour oublier qu'on s'est aimé). A lemez B oldala, a „C'est irreparable” című dal 1965-ben nagy siker lett.

szólóénekesként 1965-ben a „Mirza” című dallal lett először sikeres. Más slágerei következtében is Ferrert énekeskomikusnak minősítítették. A sztereotípiák miatt úgy érezte, hogy csapdába esett, miközben végtelenül provokatív előadásai voltak színházakban, televíziókban és turnéjain is.

Olaszországban 1967-ben nagy sikert aratott az olaszul: La pelle nera, franciául: Je voudrais être un noir (Szeretnék fekete ember lenni) című dallal. Ez a soul. Ebben a dalban Ferrer fekete zenei bálványait arra kéri, hogy ajándékozzák neki fekete bőrüket a zene javára. Olaszországban a dalnak hosszan tartó ikonikus hatása volt.

A „La pelle nera”-t egy sor − csak félig komoly − olasz dal követte, amelyek kétszer is szerepeltek a Sanremói Dalfesztiválon (1968, 1970).

Ferrer fellázadt a francia show-biznisz korifeusai ellen, „cinikus technokratáknak és a tehetség mohó kizsákmányolóinak” tekintettette őket.

Kevésbé ismert dalaiban – amelyeket a siker jobbára elkerült – kigúnyolta az élet abszurditásait. Egyetértett Serge Gainsbourgval és Claude Nougaróval abban, hogy a dal „csak háttérzaj”.

1975-ben kezdett lovakat tenyészteni. 1989-ben Ferrer megkapta a francia állampolgárságot. Ekkor egy kórus kíséretével felvette a francia himnuszt.

Néhány hónappal édesanyja halála után (akinek haláláért felelősnek tartotta magát és depressziós lett) elővette vadászfegyverét, és egy kivágott kukoricatábla melletti ligetben szíven lőtte magát. Búcsúlevelet a házában felesége találta meg. A halálhír legtöbb francia és olasz újság címlapjára került: „Adieu Nino!”, „Nino Ferrer letette a telefonját”, „Ninónk délre ment”.

A francia show-biznisz „Don Quijotéja” volt.

Albumok

Live

• 1970: Rats and Rolls
• 1995: Concert chez Harry

Kislemezek

• 1963: Pour Oublier Qu'On S'Est Aimé
• 1964: Je Reviendrai
• 1965: Viens Je T'Attends
• 1965: Mirza
• 1966: Alexandre
• 1966: Je Veux Être Noir
• 1967: Le Téléfon
• 1967: Mao Et Moa
• 1968: Le Roi D'Angleterre
• 1968: Mamadou Mémé
• 1969: Je Vends Des Robes
• 1969: Agata

Filmek

• 1964: Laissez tirer les tireurs
• 1965: Ces dames s'en mêlent
• 1966: Palpitations (TV)
• 1969: Delphine
• 1969: L'Homme qui venait du Cher (TV)
• 1969: Agence Intérim (TV)
• 1970: Un été sauvage
• 1982: Litan: La Cité des spectres verts
• Nino Ferrer az IMDb-n

Díjak

• 2021: Pop Psychédélique − The Best of French Psychedelic Pop 1964-2019

Jegyzetek

Források

• https://nino-ferrer.com/ Archiválva 2023. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• https://nino-ferrer.com/lhomme/biographie.html Archiválva 2022. november 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
• https://www.last.fm/music/Nino+Ferrer/+wiki
• https://musicbrainz.org/artist/5b95ae1e-5129-46c5-a043-522e6c9f7871
• https://www.allmusic.com/artist/nino-ferrer-mn0000416521/biography

További információk

• Hivatalos oldal
• Nino Ferrer a PORT.hu-n (magyarul)
• Nino Ferrer az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Nino Ferrer a Rotten Tomatoeson (angolul)