Montmartre-i siklóvasút

Montmartre-i siklóvasút
Adatok
Ország	Franciaország
Helyszín	Párizs 18. kerülete
Típus	ferde felvonó
Átadás	1900. július 13.
Hálózat hossza	0,108 km
Nyomtávolság	1435 mm
Üzemeltető
Üzemeltető	RATP
Elhelyezkedése
Montmartre-i siklóvasút Pozíció Párizs térképén
é. sz. 48° 53′ 07″, k. h. 2° 20′ 33″48.885278, 2.342548.885278°N 2.342500°EKoordináták: é. sz. 48° 53′ 07″, k. h. 2° 20′ 33″48.885278, 2.342548.885278°N 2.342500°E
A Montmartre-i siklóvasút weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Montmartre-i siklóvasút témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Montmartre-i siklóvasút (franciául: Funiculaire de Montmartre) egy siklóvasút Franciaország fővárosában, Párizs 18. kerületében, a Montmartre negyedben található. A párizsi közlekedési hatóság, a RATP által üzemeltetett rendszert 1900-ban nyitották meg. 1935-ben és 1991-ben teljesen átépítették.

A rendszer csak nevében siklóvasút. Hivatalos elnevezése, a Montmartre-i siklóvasút, a korábbi kialakításának maradványa, ahol a kocsik ellensúlyozott, összekapcsolt párban közlekedtek, mindig ellentétes irányban, összehangoltan, így megfelelve a siklóvasút definíciójának. A rendszer most két egymástól függetlenül működő kocsit használ, amelyek igény szerint felfelé vagy lefelé is tudnak haladni, és így kettős ferde felvonónak minősülnek,^[1][2][3] a siklóvasút kifejezést történelmi utalásként megtartva a címében.

A rendszer a Montmartre alja és csúcsa között szállítja az utasokat, a közeli Sacré-Cœur bazilikához és a Rue Foyatier szomszédos lépcsőivel párhuzamosan. A 108 méteres távolságot és a 36 méteres szintkülönbséget a kocsik másfél perc alatt teszik meg, és évente kétmillió utast szállítanak.

Jelenlegi kialakítás

A Schindler csoport által gyártott, elektromos vontatású rendszer 1991. június 1-jén állt forgalomba. Két, egyenként hatvan férőhelyes fülkével rendelkezik, amelyek két különálló, párhuzamos vágányon közlekednek az 1435 mm-es nemzetközi normál nyomtávolságot használva. Óránként 2000 utas szállítására alkalmas mindkét irányban. Egy utazás mindkét irányban, amely 36 m függőleges távolságot tesz meg 108 m vágánytávolságon, kevesebb mint 90 másodpercig tart, és 35,2%-os (1:3-nál valamivel meredekebb) emelkedő vagy süllyedő meredekséggel történik.

A Montmartre-i vonal technológiája annyiban különbözik a siklóvasutaktól, hogy önállóan működő kocsikat használ, amelyek inkább a hagyományos felvonókhoz hasonlítanak, és mindegyikük saját ellensúlyozással van felszerelve. A siklóvasút kocsijai viszont definíció szerint ellensúlyozott, egymással összekapcsolt párokba vannak rendezve, és együtt mozognak. A montmartre-i rendszer most lehetővé teszi, hogy minden egyes kocsi önállóan, saját emelővel és kábelekkel működjön. ennek az elrendezésnek az előnyei közé tartozik, hogy az egyik kocsi a másik karbantartása alatt is üzemben maradhat. Emellett mindkét kabin egyszerre tud felfelé haladni (általában több utas használja a rendszert felfelé, mint lefelé), míg a siklóvasút kocsijai mindig ellentétes irányban közlekednek.^[4]

Az átlátszó állomásokat François Deslaugiers építész tervezte, a kabinokat pedig Roger Tallon, aki a TGV Atlantique kocsijait is tervezte. A kabinok teteje részben üvegezett, így az utazás során az utasok felfelé is kiláthatnak.^[4]

Képek

• 
  Az eredeti siklóvasút és kocsija
• 
  A pálya, háttérben a Sacré Cœur-bazilika
• 
  A jelenleg használt kocsi
• 
  A jelenlegi pálya

Irodalom

• Various. Le patrimoine de la RATP, Le patrimoine des institutions économiques ("Heritage of economic institutions") (francia nyelven). Flohic (1996). ISBN 978-2-84234-007-0 
• Gennesseaux, Jean. Funiculaires et crémaillères de France (francia nyelven). La Vie du Rail (1992). ISBN 978-2-902808-42-7 
• Robert, Jean. Les tramways parisiens, 3rd (1992) 

Jegyzetek

További információk

• 360°-os virtuális túra (Egérrel forgatható a kép)