Kovacsóczy István

Kovacsóczy István
Erdélyi Fejedelemség kancellár
Hivatali idő
1622 – 1634
Előd– [1]
Utód– [2]
Született?
Elhunyt1634. október
Görgény vára
SzüleiKovacsóczy Farkas
HázastársaThelegdy Zsófia
Foglalkozáspolitikus
Valláskatolikus

Körtvefájai Kovacsóczy István (? – Görgény vára, 1634. október) erdélyi nemesúr, 1622–1634 között erdélyi kancellár.

Élete

Apja a Báthory Zsigmond által kivégeztetett Kovacsóczy Farkas kancellár volt, anyja Harinai Farkas Kata.

1608-tól Fehér vármegye főispánja volt; 1610-ben a Kendi–Kornis összeesküvésben való részvétele miatt elvesztette tisztségét. Bethlen Gábor titkáraként több diplomáciai megbízást teljesített: 1614-ben a pozsonyi országgyűlésre, 1616-ben és 1620-ban Prágába a császárhoz utazott. 1616-ban kancelláriai titkár lett. Péchi Simon letartóztatása után 1621-ben megbízottként vezette a kancelláriát, majd 1622-ben kancellárrá nevezték ki. Műveltségével kivívta a kortársak tiszteletét.

1624-ben Bécsbe utazott a nikolsburgi békeszerződés végrehajtására. 1625-ben Mikó Ferenccel együtt Bécsbe utazott Bethlen és II. Ferdinánd lánya, Cecília házasságának előmozdítására, majd miután a tárgyalások eredménytelenül zárultak, Berlinbe utaztak, hogy ott megkérjék Brandenburgi Katalin kezét. Bethlen és a német hercegnő házassági szerződését is Kovacsóczy és Mikó írták alá a fejedelem nevében.

1625-től Marosszék[3] főkapitánya, 1627-től Torda megye főispánja is.

1630-ban Bethlen Istvántól zálogba kapta Görgény várát. 1632-ben I. Rákóczi György Kendilónát adományozta neki.

Felesége Thelegdy Zsófia volt, Kata nevű lányát Derzsi Petky Ferenc vette feleségül. Fiúutód hiányában ő volt a körtvefáji Kovacsóczy család utolsó tagja. Könyvtárát a kolozsvári jezsuitákra hagyta.

Munkája

  • Oratio, ad Sigismundum III, regem Poloniae..., Linz, 1619

Megjegyzések

  1. ↑ Péchi Simon letartóztatása után (1621) a kancelláriát Kovacsóczy István vezette, de csak 1622-ben kapott kinevezést
  2. ↑ Kovacsóczy István halála után a kancelláriát 1644-ig az ítélőmester Kassai István vezette.
  3. ↑ Trócsányi (1980) szerint Háromszék, Lázár (1889) és Balogh (2005) szerint Marosszék

Források

  • Balogh Judit: A székely nemesség kialakulásának folyamata a 17. század első felében. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2005. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 254. ISBN 973-8231-48-5  
  • Bíró Vencel: Bethlen Gábor és az erdélyi katolicizmus. In Ódon Erdély: Művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest: Magvető. 1986. ISBN 963 14 0625 3  
  • Deák Éva: Brandenburgi Katalin és Bethlen Gábor első találkozása. In Mindennapi választások: tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára. Szerk. Erdélyi Gabriella és Tusor Péter. Budapest: MTA Történettudományi Intézete. 2007. ISBN 978 963 9627 12 3  
  • György Lajos: A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története, 1579-1948. Budapest: Argumentum. 1994. ISBN 963 7719 83 0  
  • Horn Ildikó: Nemesasszonyok végrendelkezési szokásai az Erdélyi Fejedelemségben. In Mindennapi választások: tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára. Szerk. Erdélyi Gabriella és Tusor Péter. Budapest: MTA Történettudományi Intézete. 2007. ISBN 978 963 9627 12 3  
  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  • Lázár Miklós: Erdély főispánjai 1540-1711. Budapest: Athenaeum. 1889.  
  • Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest: Akadémiai. 1980. 30., 53., 182. o. ISBN 963-05-2327-2  

További információk

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  
  • Erdély Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap