Kishegyes
Kishegyes (Mali Iđoš) | |||
Kishegyes, Fő utca, előtérben a Szent Anna katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szerbia | ||
Tartomány | Vajdaság | ||
Körzet | Észak-bácskai | ||
Község | Kishegyes | ||
Rang | falu | ||
Polgármester | Marko Lazić | ||
Irányítószám | 24321 | ||
Körzethívószám | +381 (0)24 | ||
Rendszám | SU | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 5464 fő (2002) | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 98 m | ||
Terület | 181 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 42′ 25″, k. h. 19° 39′ 52″45.706944444444, 19.66444444444445.706944°N 19.664444°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 25″, k. h. 19° 39′ 52″45.706944444444, 19.66444444444445.706944°N 19.664444°E | |||
Kishegyes weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kishegyes témájú médiaállományokat. |
Kishegyes (szerbül Мали Иђош / Mali Iđoš, németül Hedjesch) falu és község Szerbia Vajdaság tartományában, az Észak-bácskai körzet középső részén. A Krivaja folyó mentén helyezkedik el a Telecskai-dombok ölelésében, Topolya és Szenttamás között félúton.
Kishegyes község
Bővebben: Kishegyes község |
Kishegyeshez tartozik még két falu, Szeghegy és Bácsfeketehegy. (Előbbit a helyiek gyakran Szikics, az utóbbit pedig Feketics néven említik).
Területére nézve (181[1] négyzetkilométer) Kishegyes Szerbiában az egyik legkisebb község.
| |||||
---|---|---|---|---|---|
Magyar név | Szerb név (ciril) | Szerb név (latin) | Népesség (2011) | ||
Bácsfeketehegy | Фекетић | Feketić | 3945 | ||
Kishegyes | Мали Иђош | Mali Iđoš | 4890 | ||
Szeghegy | Ловћенац | Lovćenac | 3151 |
Története
A középkrotól az újratelepítésig
A terület valószínűleg az ókor óta lakott. A mai falu határában folytatott 20. századi ásatások során avar-kori sírokat találtak. 2023-ban a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása során Kr. e. 1. és Kr. u. 5. század közötti szarmata település nyomaira bukkantak.[2]
A falu neve a történelem folyamán először 1462-ben tűnik fel, amikor Mátyás király édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek Szabadka táján több pusztát ajándékozott, köztük Hegyesthwrolt is.[3] Hegyes mint településnév 1476-ban bukkan fel először, amikor a Maróthiak Tisza-vidéki birtokait vették számba. Ebben a felsorolásban van: Szegegyház, Feketeegyház, Két-Sopronya, Kutas, továbbá Nagyhegyes és Kishegyes. A két falu, a velük felemlített többi helységből is következtetve, valószínűleg a mai falu határában helyezkedhetett el.[4]
Az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés során kezdődött meg a vidék pusztulása, majd az 1526-27-es Cserni Jován-féle szerb felkelés tetőzte. A török defterek (adókönyvek) már a szabadkai nahijében említik Kishegyest, 1580-82-ben és 1590-91-ben 18 házzal, Nagyhegyest pedig 1580-ban 17 házzal és 1590-ben 23 házzal.[5] Virág Gábor helytörténész szerint ekkor Kishegyesnek 90, míg Nagyhegyesnek 115 lakosa lehetett.[6]
Az 1652. évi Wesselényi Ferenc-féle urbáriumban Hegyes is fel van említve. 1655-ben bevezetett birtokadományozás során a két Hegyes Wesselényi Ádám gróf tulajdonába került.[7] A török idők végére a vidék teljesen elnéptelenedett.
A törökök után is, 1703-ban, még ismerik e két pusztát törökkori kis falvakként.[7]
Az 1721-es határőrvidékkel kapcsolatos intézkedések a két falut pusztaként sorolják fel, az egyiken Kis Higyos és Nagi Higijos, a másikon Parvohygos és Magnohygos néven szerepelnek.[8]
Az újratelepítéstől napjainkig
Az újratelepítés 1769-ben történt, ekkor Békés megyéből, Békésszentandrásról 81 római katolikus család költözött a mai Kishegyes területére. A katolikusok parókiáját és plébániát 1776-ban alapították, és az anyakönyvi bejegyzések (matrikulák) is ez év óta léteznek.[7] A Szent Anna tiszteletére emelt templomot 1788-ban szentelték fel.[7] A falu az újratelepítés során a Krivaja (Bácsér) mentén épült fel, kezdetben 170-en laktak itt. 1815-ben iparosai önálló iparos céhbe tömörültek. A rendszeres orvosi ellátás 1826 óta folyamatosan működik.[7]
A község földesura 1848-ig a királyi kincstár volt.[7] 1849. július 14-én Guyon Richárd a falu közelében győzte le Jellacsics horvát bán többségben lévő seregét – s ezzel megvívta a szabadságharc utolsó győztes csatáját.[9]
1874-ben szervezték meg az önkéntes tűzoltó testületet. Az óvodát 1896-ban alapították. Gyógyszertára 1903 óta van a falunak, ennek első bútorzata is látható a könyvtárban. A 18. század végétől van postája, 1895-ben távírót, 1913-ban telefont kapott a falu. Az 1900-as évek elején vasútállomása, gőzmalma, téglagyára és két pénzintézete volt a falunak. Villamosítása az 1910-es évék elején kezdődött meg.[7]
1920-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része, a trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott.
1923-ban épült a falu határában Pecze Ferenc és Lendvai Terézia kastélya.[7]
1941-ben a magyar csapatok bevonulásával újra magyar közigazgatás alá kerül, majd a második világháborút követően a kommunista Jugoszlávia része lett.
Az 1970-es évektől egyre inkább elterjedtek a szlovén vagy más néven alpesi típusú házak, melyet nagyrészt a külföldön vendégmunkát vállaló kishegyesi családok építették.[10]
A délszláv háború alatt a helyi vállalkozások nagy része tönkrement. Sokan Magyarországon vállaltak munkát. Korábban jelentős szerepe volt a mezőgazdasági birtoknak, a fémfeldolgozó vállalatnak és a téglagyárnak. Mára társadalmi vállalataink magántulajdonba kerültek. Kishegyesen még mindig 30%-os a munkanélküliség.
Kultúra
A falunak van óvodája, általános iskolája, könyvtára, egészségháza. Számos író, képzőművész, színész, zenész és újságíró pályafutása indult a faluból. Lajkó Félix és Rúzsa Magdi is Kishegyesen kezdte a karrierjét. A helyi művelődési élet mozgatója a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, elnöke Linka B. Gabriella. Az Egység Sportegyesület keretében pillanatnyilag a labdarúgó, sakk és a női kézilabda szakosztály működik. Az asztalitenisz klub neve Dombos Asztalitenisz Klub. Évenkénti rendezvények a Dombos Fest, Anna-napok, Csépe-emléknap (Hegyesi literatúra). Havonta megjelenik a kishegyesiek lapja a Szó-Beszéd. A faluban több civil szervezet működik sikeresen. A Maronka Károly Önkéntes Tűzoltó Testület 130 éves múltra tekint vissza.
Demográfiai változások
Az 1890. évi népszámlálás szerint Kishegyes nagyközségben 5559-en éltek, ebből 5278 magyar, 247 német, 13 ruszin, 10 szlovák és 8 egyéb anyanyelvű. Vallás szerinti eloszlása 5108 római katolikus, 184 evangélikus, 182 izraelita, 52 református, 13 görögkatolikus és 19 egyéb keresztény.
Az 1900. évi népszámlálás szerint Kishegyes nagyközségben 5679-en éltek. Anyanyelv szerint 5505 magyar, 139 német, 9 szlovák, 20 ruszin, 5 szerb, vallás szerint 5337 római katolikus, 25 görögkatolikus, 131 evangélikus, 37 református, 145 izraelita.
Az 1980-as évekig Kishegyes lakossága, az 1848–49-es szabadságharc és a világháborúk éveitől eltekintve, folyamatosan növekedett.
A szerbek a faluba, illetve Kishegyes község területére főleg az 1990-es évek délszláv háborúi alatt érkeztek mint menekültek főleg Horvátországból és Boszniából.
1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 | 2022 |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
6281 | 6042 | 6989 | 6803 | 6860 | 6603 | 6271 | 5803 | 5465[11] | 4890[12] | 4216[12] |
Etnikai összetétel
Nemzetiség | Szám | % |
Magyarok | 4767 | 87,22 |
Szerbek | 389 | 7,11 |
Cigányok | 119 | 2,17 |
Jugoszlávok | 35 | 0,64 |
Montenegróiak | 30 | 0,54 |
Horvátok | 25 | 0,45 |
Németek | 10 | 0,18 |
Ruszinok | 9 | 0,16 |
Bunjevácok | 7 | 0,12 |
Muzulmánok | 6 | 0,10 |
Szlovének | 5 | 0,09 |
Bosnyákok | 3 | 0,05 |
Macedónok | 2 | 0,03 |
Albánok | 1 | 0,01 |
Egyéb/Ismeretlen[13] |
Nevezetességek, látnivalók
- Szent Anna-templom, a falu legrégebbi épülete, 1788-ban épült barokk stílusban. A templom ma is működő orgonáját Kovács István szegedi orgonakészítő mester készítette. A templom mai, végleges alakját 1939-ben nyerte el.
- Pecze-kastély, a falu határában épült 1923-ban, a Pecze-család tulajdonában volt, a század első felében rendezvényeket, bálokat és táncházakat rendeztek benne.
- Az 1849-es hegyesi csata emlékműve, egy obeliszk emlékezik a kishegyesi csatára.
- Jáni-ház, 1914-ben épült attikával díszített polgári ház, a Jáni család tulajdona, egykor hentesüzlet.
- Szőke Húgó ház, 1941-től a magyar csendőrség kishegyesi székhelye.
- Odescalchi-ház, a Fő utcán található 19. századi polgári épület, jelenleg a helyi közösség épülete.
- Kátai Tanya, 1995 óta működő túristalátványosság, rendezvényközpont, mely többek között nyári táboroknak is helyet szokott adni.
- A régió természeti látnivalókban is gazdag, mint például a Telecskai-dombság löszfalai.
Híres emberek
- Csépe Imre, vajdasági író, gyermekversek költője
- Dr. Deák Tibor, belgyógyász szakorvos és sportorvos
- Dudás István, labdarúgókapus
- Dudás Kálmán, költő, műfordító
- Hein Ferenc, német származású protestáns teológus és a bánáti evangélikus egyház püspöke.
- Horváth László, kultúrális menedzser, a Fonó Budai Zeneház igazgatója, a Dombos Fest alapítója
- Kátai Géza, a Kátai Tanya kiötlője és tulajdonosa
- Kollár Ferenc, író, újságíró, szerkesztő, tudományos kutató
- Kormos Róbert, festőművész
- Lajkó Félix, világzenei hegedűművész és zeneszerző
- Margit István, szerkesztő, producer, fordító
- Marković Radmila, nyelvész, főiskolai tanár, író, költő
- Maronka Csilla, magyar színésznő, jelmeztervező
- Németh István, vajdasági magyar író, újságíró
- Németh László, festőművész
- Németh Zoltán, vajdasági magyar újságíró
- Rúzsa Magdolna, magyar énekesnő
- Szerbhorvát György, író, kritikus, újságíró, szerkesztő, szociológus
- Szőke Anna, néprajzkutató, pedagógus
- Id. Virág Gábor, helytörténész, tanár.
- Virág Gábor, író, szerkesztő, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgató-főszerkesztője.
- Kocsis Árpád, író, filozófus. 1988-ban született Jugoszláviában. Kishegyesen él.
Testvértelepülés
- Békésszentandrás, Budapest XVI. kerülete, Isaszeg, Kelebia (Magyarország), Örkény
- Simonyifalva
Sport
A településen az "Egység" sport klub létezik, amelyen belül többek között a labdarúgó szakosztály is működik FK Egység Kishegyes néven. A labdarúgás 1913-tól játsszák szervezett keretek között Kishegyesen. Az első klub 1919-ben alakult KAC (Kishegyesi Atlétikai Club) néven. Története folyamán többször is változtatott nevet. 1932-1942. Bela Zvezda, 1942-1944 Bocskai. 1945-től napjainkig folyamatosan Egység néven szerepel. A labdarúgócsapat rendszeresen részt vett a bajnokságon, többször szerepelt a topolyai községi ligában, a szabadkai ligában és a bácskai ligában. 1939-1940 a Szabadkai Alszövetséghez tartozó Középbácskai 2. osztály bajnokságát nyerte meg, amelyben kilenc csapat szerepelt.
Az 1950-es években két esetben is selejtezőt játszott a vajdasági ligába jutásért, de ez egyik alkalommal sem sikerült. Ez az egyedüli klub a faluban amely a megalakulása óta megszakítás nélkül működik. A klub első elnöke Oláh Béla volt. A klub jelenleg a Szerb labdarúgó-bajnokság hatodik osztályában, a Topolya-Kishegyes Községi ligában szerepel. Klub ősi riválisa az 1946-ban a község Szeghegy nevű településébe betelepített montenegróiak által alapított "Njegoš". A FK Egység Kishegyes az utóbbi évtizedekben a Szerb labdarúgó-bajnokság ötödik osztályában szerepel, azonban az anyagi válság a kishegyesi klubot is elérte, így a 2009-2010 idényben alsóbb osztályba kényszerül, amelyből még azóta sem sikerült feljutnia. A klub történetének legnevesebb játékosa Dudás István volt, aki 1983 és 1988 között játszott Kishegyesen. Dudás játszott többek között a belga R. Charleroi SC csapatában is.
Képek
- "Isten hozta Kishegyesen!" feliratú háromnyelvű üdvözlőtábla
- Szent Anna-templom a Fő utcán
- "Ady Endre" Kísérleti Általános Iskola
- Községháza a Fő utcán
- A focipálya főbejárata
- A kishegyesi vasútállomás
- A Pecze-kastély romjai
- A kishegyesi domboldal a kemencével
- Dombos Feszt 2022
Jegyzetek
- ↑ SBUO. www.severnobacki.okrug.gov.rs. (Hozzáférés: 2021. április 10.)
- ↑ Szarmata település nyomaira bukkantak Kishegyes közelében (magyar nyelven). pannonrtv.com. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
- ↑ Virág, Gábor (1994. május-június). „Szemelvények Kishegyes múltjából”. Üzenet XXIV (5-6), 217. o.
- ↑ „Virág 1994. 217. o.”.
- ↑ „Virág 1994. 218. o.”.
- ↑ „Virág 1994. 219. o.”.
- ↑ a b c d e f g h Vajdasági Magyar Digitális Adattár. adattar.vmmi.org. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
- ↑ „Virág 1994. 221. o.”.
- ↑ A szabadságharc utolsó győztes csatája - A Turulmadár nyomán. turul.info. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
- ↑ Szőke, Anna. A polgárság megjelenése egy paraszti közösségben, p.147. o. (2022)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ a b [1]
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
- Csőr Éva: Kishegyes (Mali Idos) ragadványnevei. Magyar Névtani Dolgozatok 115. (Budapest, 1992)
- Gubitza Kálmán: A kishegyesi régibb középkori temető. In: Archaeologiai Értesítő, XXVII. évf. (1907), 346–363. o.; XXXI. évf. (1911), 122–134. o.
- Gyetvai Péter: Kishegyes újratelepítése Békésszentandrásról 1769-ben. Békési élet, 13. évf. (1978) 2. sz.
- Kollár Ferenc: Kishegyes. Időutazás 250 év térképeivel. Magyar Kultúra Emlékívek Kiadó, 2017. pdf
- Szőke Anna: A polgárság megjelenése egy paraszti közösségben. Kishegyes: Kiss Lajos Néprajzi Társaság, 2022.
- Virág Gábor: A Kistérségi krónikás. Kishegyes: Szó Beszéd, 2020.
- Virág Gábor: Szemelvények Kishegyes múltjából. I. A település története. In. Kishegyes 225 éves. Üzenet. 1994. május-június. XXIV. évf. 5-6. sz. Archiválva 2023. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben 217-235. o.
- Virág Gábor: A Flórián-rend vitézei. A kishegyesi tűzoltóság története Újvidék: Fórum Könyvkiadó, 2014.
Külső hivatkozások
- Kishegyes honlapja
- Szó-Beszéd Online, a kishegyesiek hírportálja
- A Vajdaság települései és címerei – Kishegyes Archiválva 2020. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Kishegyes jubileuma – Magyar Szó, 2009. március 14.
- Vajdasági Magyar Digitális Adattár
- Vajdaság-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap