Kőszeghy Elemér

Ez a szócikk a művészettörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Kőszeghy Elemér (egyértelműsítő lap).
Kőszeghy Elemér
SzületettWinkler Elemér
1882. január 3.
Rózsahegy
Elhunyt1954. szeptember 1. (72 évesen)
Budapest XII. kerülete
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • festőművész
  • művelődéstörténész
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[1]
Az Iparművészeti Múzeum igazgatója
Hivatali idő
1939 – 1945
ElődHöllrigl József
UtódMihalik Sándor
Sablon • Wikidata • Segítség

Kőszeghy Elemér (születése neve: Winkler) (Rózsahegy, 1882. január 3. – Budapest, 1954. szeptember 1.)[2] művészettörténész, festő, restaurátor.

„ Nálunk, zipsereknél, ugyanis két szörnyű járvány dul: a tulságba vitt alaposság mániája és a túlhajtott szorgalom furorja. Ez utóbbit szerencsésen elkerültem eddig – pedig ragadós nyavalya![3] ”

Életútja

Winkler Manó és Wieland Elza fia. Jogi tanulmányokat végzett Bécsben, majd Budapesten. A Mintarajziskolában tanult. Pályafutását a kultuszminisztériumban kezdte. 1902-ben ösztöndíjjal Rómában, majd Törökországban járt.

1914–1919 között a kassai múzeum igazgatója, 1923-tól 12 évig a lőcsei múzeum igazgatója volt. Értékes műtörténeti tanulmányokat közölt a Szepesi Híradóban, melynek egy ideig a főszerkesztője is volt. Ekkor fedezte fel a szepesdaróci templom régi falfestményeit, melyeket szakszerűen restaurált. 1939-ben a Magyar Történeti Múzeum Iparművészeti Tárának igazgatója lett.

1946-ban vonult nyugalomba. A magyar ötvösséggel kapcsolatos kutatómunkája alapvető jelentőségű.

Magánélete

Második házastársa Breuer Edit (1888–1972) volt, akit 1916. október 23-án Lőcsén vett nőül.

Művei

  • Der älteste Thurzó-Grabstein. Mitteilungen aus der Vergangenheit der Zips, 16, 1934
  • Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Merkzeichen der Goldschmiede Ungarns vom Mittelalter bis 1867. [Kétnyelvű (magyar-német) kiadás.] Budapest, 1936
  • A Szepesség újabbkori festői és szobrászai. Budapest, 1937
  • Kassa műemlékei. Budapest, 1939

Jegyzetek

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  2. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 1308/1954. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. július 10.)
  3. ↑ Prágai Magyar Hírlap 8/292, 10 (1929. december 22.)

Források

  • Kőszeghy Elemér, Winkler. Szlovákiai Magyar Adatbank. (Hozzáférés: 2018. július 18.)
  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6806-3  
  • Kőszeghy Elemér: Elindulásom a művészi pályán (2007) Széphalom 17., Online elérés
Nemzetközi katalógusok
  • művészet Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap