Alsóvalkó

Alsóvalkó (Valcău de Jos)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Alsóvalkó
Rang	községközpont
Irányítószám	457345
SIRUTA-kód	142961
Népesség
Népesség	823 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	103
Népsűrűség	13,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	63,23 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 07′ 45″, k. h. 22° 44′ 18″47.129076, 22.73823147.129076°N 22.738231°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 45″, k. h. 22° 44′ 18″47.129076, 22.73823147.129076°N 22.738231°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Alsóvalkó (1899-ig Magyar-Valkó, románul Valcău de Jos) falu Romániában Szilágy megyében. Községközpont, Felsővalkó, Füzespaptelek, Rátonbükk, Újvágás és Valkóváralja tartozik hozzá.

Fekvése

Szilágysomlyótól 14 km-re délnyugatra fekszik.

Nevének eredete

Neve a szláv vlk (= farkas) főnévből származik.

Története

Valkó nevét 1249-ben említették először az oklevelek Wolko néven, amikor IV. Béla király a Geregye nemzetséghez tartozó Pál országbírónak adományozta.

Valkó várát a 13. században építették, 1317-ben már Borsa Kopasz fia Bekcs volt a királyi vár ura, akihez 1277-ben a Geregye nemzetség utolsó tagjának, Miklósnak halála után kerülhetett. A Borsáktól Elefánti Dezső foglalta vissza. 1341-ben Károly Róbert király Dancs mesternek adományozta a Felvidéken lévő váraiért cserébe, majd a Dancsfiak kihalta után Nagy Lajos király Genyő (Gönyüi?) János Komáromi és Krasznai főispánnak adományozta.

1402-ben Genyő János fiának, Zsigmondnak halála után annak nővérére Annára szállt fiúsítás útján. Anna kezével losonci Bánffy László kapta meg, tőle pedig fiaira, Lászlóra és Györgyre szállt. 1404-ben Zsigmond király ostromolta, 1665-ben a török dúlta fel és már nem állították helyre. 1910-ben a falunak 900, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 3599 lakosából 3273 román, 201 cigány és 125 magyar volt.

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 745–751. o. Online elérés

Jegyzetek