1959-es Eurovíziós Dalfesztivál
1959-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Palais des Festivals, Cannes,![]() | |||||
![]() | |||||
Döntő | 1959. március 11. | ||||
Műsorvezető | Jacqueline Joubert | ||||
Rendező csatorna | ![]() | ||||
Győztes dal | ![]() | ||||
Magyar versenyző | — | ||||
Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 1 pontot adtak a legjobbnak ítélt dalnak. | ||||
Indulók száma | 11 | ||||
Először részt vevő országok | ![]() | ||||
Visszatérő országok | ![]() | ||||
Visszalépő országok | ![]() | ||||
Nulla pontos dal | — | ||||
Meghívott előadók | — | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1959-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a negyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a franciaországi Cannes adott otthont. A helyszín a cannes-i Fesztivál- és Kongresszusi Palota volt.
A résztvevők
1959-ben vett részt először Monaco. Az 1958-as versenyen utolsó Luxemburg visszalépett, az Egyesült Királyság pedig visszatért, így összesen 11 dal versenyzett ebben az évben.
Az olasz Domenico Modugno és a dán Birthe Wilke másodszor vettek részt a versenyen.
A verseny
Ekkor lépett életbe az a szabály, mely szerint hivatásos dalszerzők nem lehettek tagjai a zsűrinek.[1]
Ez volt az első alkalom, hogy a rendező ország nagy hangsúlyt fektetett a színpadi képre: a versenyzők egy látványos forgószínpadon adták elő dalaikat. Így mindegyik énekes mögött más, az adott országra jellemző háttér volt látható.
A szavazás
A szavazás ugyanúgy zajlott, mint a korábbi években. Mindegyik országnak tíz zsűritagja volt, akik nem a helyszínen, hanem saját országukban követték a közvetítést. Mindegyik zsűritag 1 pontot adott az általa legjobbnak ítélt dalnak. A műsorvezetőnő telefonon keresztül vette fel a kapcsolatot a szóvivőkkel, a fellépési sorrenddel ellentétes sorrendben: Belgium volt az első szavazó, míg a házigazda Franciaország az utolsó. A szavazás során három dalt váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után Hollandia állt az élre, utána Svájc vezetett. A svájci zsűri pontjai után három dal – a holland, a svájci és a brit – holtversenyben állt az élen. Az olasz zsűri által Hollandiának adott hét pont döntőnek bizonyult, ezt követően már végig meg tudták őrizni előnyüket. A svájci, a svéd és a dán zsűri kivételével mindegyik ország zsűrije legalább egy ponttal jutalmazta a győztes dalt.
Hollandia lett az első ország, mely másodszor is meg tudta nyerni a versenyt. A dal szerzője, Willy van Hemert írta az 1957-es győztes dalt is, így ő lett az első személy, aki kétszer tudott diadalmaskodni.
Ez az egyetlen alkalom, hogy nemcsak az első helyezett Hollandia dalát, hanem a második és harmadik helyezett brit és francia dalt is újra előadták a műsor végén.[1]
Eredmények
# | Ország | Nyelv | Előadó | Dal | Magyar fordítás | Helyezés | Pontszám |
---|---|---|---|---|---|---|---|
01 | ![]() | francia | Jean Philippe | Oui, oui, oui, oui | Igen, igen, igen, igen | 3. | 15 |
02 | ![]() | dán | Birthe Wilke | Uh, jeg ville ønske jeg var dig | Ó, bárcsak a helyedben lehetnék | 5. | 12 |
03 | ![]() | olasz | Domenico Modugno | Piove (Ciao, ciao bambina) | Esik az eső (Szia, szia kedvesem) | 6. | 9 |
04 | ![]() | francia | Jacques Pills | Mon ami Pierrot | Barátom, Pierrot | 11. | 1 |
05 | ![]() | holland | Teddy Scholten | Een beetje | Egy picit | 1. | 21 |
06 | ![]() | német | Alice és Ellen Kessler | Heute Abend wollen wir tanzen geh’n | Ma éjjel táncolni szeretnénk | 8. | 5 |
07 | ![]() | svéd | Brita Borg | Augustin | Ágoston | 9. | 4 |
08 | ![]() | német | Christa Williams | Irgendwoher | Valahonnan | 4. | 14 |
09 | ![]() | német | Ferry Graf | Der K und K Kalypso aus Wien | A bécsi császári és királyi Kalypso | 9. | 4 |
10 | ![]() | angol | Pearl Carr és Teddy Johnson | Sing, Little Birdie | Énekelj, kismadár | 2. | 16 |
11 | ![]() | holland | Bob Benny | Hou toch van mij | Szeress hát engem | 6. | 9 |
Ponttáblázat
Zsűrik | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Össz | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() | |
![]() | 15 | 4 | 1 | 2 | 4 | 1 | 1 | 2 | ||||
![]() | 12 | 1 | 1 | 1 | 4 | 1 | 2 | 2 | ||||
![]() | 9 | 3 | 1 | 1 | 3 | 1 | ||||||
![]() | 1 | 1 | ||||||||||
![]() | 21 | 4 | 7 | 1 | 2 | 3 | 1 | 3 | ||||
![]() | 5 | 2 | 1 | 1 | 1 | |||||||
![]() | 4 | 1 | 3 | |||||||||
![]() | 14 | 2 | 1 | 1 | 3 | 1 | 5 | 1 | ||||
![]() | 4 | 1 | 2 | 1 | ||||||||
![]() | 16 | 1 | 1 | 2 | 5 | 3 | 2 | 2 | ||||
![]() | 9 | 2 | 1 | 1 | 3 | 2 |
A szavazás a fellépési sorrenddel ellentétesen történt.
Visszatérő előadók
Előadó | Ország | Előző év(ek) |
---|---|---|
Birthe Wilke | ![]() | 1957 |
Domenico Modugno | ![]() | 1958 |
A szavazás és a nemzetközi közvetítések
Pontbejelentők
|
|
Kommentátorok
Ország | Kommentátor | Közvetítés | ||
---|---|---|---|---|
![]() | Elena Gerhard | |||
![]() | Paule Herreman (franciául) | |||
Nic Bal (hollandul) | ||||
![]() | Sejr Volmer-Sørensen | |||
![]() | Tom Sloan (televízió) | |||
Pete Murray (rádió) | ||||
![]() | Claude Darget | |||
![]() | Piet te Nuyl | |||
![]() | Claude Darget | |||
![]() | Claude Darget | |||
![]() | Elena Gerhard | |||
![]() | Bianca Maria Piccinino | |||
![]() | Theodor Haller (németül) | |||
Claude Darget (franciául) | ||||
![]() | Jan Gabrielsson |
Térkép
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f1/ESC_1959_Map.svg/600px-ESC_1959_Map.svg.png)
Jegyzetek
- ↑ a b Az 1959-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
További információk
![Commons:Category:Eurovision Song Contest 1959](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4a/Commons-logo.svg/50px-Commons-logo.svg.png)
- YouTube videó: Az 1959-es Eurovíziós Dalfesztivál
Könnyűzenei portál
Eurovízió portál